Az amalgám a higanynak más fémekkel alkotott ötvözete. A félelmeket és vitákat természetesen a higany alkalmazása váltotta és váltja ki a mai napig.

A higany és vegyületei az emberre, az ökoszisztémákra és az élővilágra nézve valóban súlyosan mérgező anyagok. Az ember esetében nagy dózisban halálosak lehetnek, de még viszonylag kis dózisban is súlyosan gátolhatják az idegrendszer fejlődését, továbbá károsíthatják a szív- és érrendszert, az immunrendszert és a reproduktív rendszert is. Sokan úgy vélik, hogy a higany folyamatosan oldódik az amalgám tömésekből, ez azonban tévhit. A higany csupán a tömés készítését követő percekben oldódik, az amalgám megszilárdulását követően semmilyen problémát nem okoz. Az a kis mennyiség, ami így, a szájon keresztül a szervezetbe kerül, nagyrészt ki is ürül, ugyanis a tápcsatornából csak igen csekély mennyiség szívódik fel.  Az amalgám keverésekor a fogorvos és az asszisztens viszont belélegezheti a felszabaduló higanygőzt, ami a tüdőből nagyrészt felszívódik. Ám, ha betartjuk a védelmi rendszabályokat, akkor ők sincsenek veszélyben.

Számos kutatás, kísérlet vizsgálta az amalgámot, és megállapíthatjuk, hogy a betegekre gyakorolt hatást illetően nem sikerült semmilyen összefüggést találni az egyes tünetek, betegségek és a szájban meglévő amalgámtömések között. Az amalgámtömések cseréje mégis indokolt lehet helyi allergiás reakció miatt (ha valaki allergiás a higanyra), ha nem zár jól a tömés, és alászuvasodik, valamint esztétikai okokból.

 Ha egy új tömés készítéséről van szó, akkor már mindenki valamilyen esztétikus megoldást szeretne, és sokan ezen okból cseréltetik a meglévő régi amalgámtöméseiket is fogszínű tömésre. Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül az esztétika. Ezekhez az igényekhez alkalmazkodik a fogászat is, és ma már olyan tartós töméseket tudunk elkészíteni, hogy észre se lehet venni őket. Hát ki ne szeretne ilyet?