A fogszuvasodás ma már az egyik leggyakrabban előforduló betegségének tekinthető. A 20. században a szuvasodás gyakorisága ugrásszerűen növekedett és elérte a 90–100%-ot is. Ez azt jelenti, hogy a népesség 90-100%-nak (szinte mindenkinek) volt, vagy van szuvas foga.
A szuvasodás kialakulásában több tényező játszik szerepet. Fogmosás után a szájban levő baktériumok megtapadnak a fogfelszíneken. Étkezés során ezek a baktériumok szénhidráthoz jutnak, ebből táplálkoznak, anyagcseréjük során pedig savat termelnek. A sav elkezdi kioldani a zománcból annak alkotóelemeit, az ásványokat (calcium, foszfát). Étkezés után, amikor a bektériumok nem jutnak táplálékhoz, bizonyos idő eltelte után ezek a kioldódott ásványok visszaépülnek a nyálból a zománcba. A kioldódási és visszaépülési szakaszok naponta többször, minden étkezéskor, és utána megismétlődnek, és egészen addig egyensúlyban vannak, amíg az egyes étkezések között eltelik az ásványok visszaépüéséhez szükséges idő. Ha folyamatosan nassolunk, nem hagyunk erre elég időt, az ásványok nem tudnak visszaépülni, akkor ennek az lesz a következménye, hogy gyengül a zománc és előbb-utóbb lyuk keletkezik.
Mit lehet tehát tenni a szuvasodás ellen?
Egy olyan életmódot kell kialakítani, amellyel megelőzhetjük a szuvasodás kialakulását:
- A főétkezések között nem nassolunk
- Együnk kevesebb szénhidrátot (főleg a pépes, ragadós ételeket kerüljük)
- Használjunk flourid tartalmú fogkrémet. A fluorid-többek közett- ellenállóbbá teszi a zománcot a savakkal szemben. (A legtöbb fogrém megfelelő mennyiségben tartalmazza a fluoridot.)
- Reggel és este nagyon alaposan mossunk fogat (kb 5 percig, a fogköztisztításról nem megfeledkezve)
- Gyerekkorban az őrlőfogak barázdazárásával megelőzhető a későbbi barázdaszuvasodás
Ezeken kívül pedig nagyon fontos minimum évente egyszer felkeresni a fogorvost, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy minden rendben van, mert minél korábban kiderül egy kezdődő szuvasodás, annál könnyebben, gyorsabban, kisebb beavatkozással és anyagi ráfordítással gyógyítható.